Egyházközségünk kis gyülekezetek (Nagymányok, Váralja, Máza, Izmény) társulása, összlétszámunk mindössze kétszázötven fõ. Évente tíz-tizenöt keresztelõ és temetés, valamint két-három esketés van nálunk.

A történelem különös játékot ûzött e német ajkú gyülekezetekkel: Izmény nagy anyagyülekezetét szétzúzta, Váralja leánygyülekezetbõl a kis létszám ellenére is parókus hely lett, a színkatolikus Nagymányokon pedig – ahol a háború elõtt nem tûrtek más vallásút – evangélikus gyülekezet és templom épült. A folyamatok mögött számtalan családi, emberi sors hirdeti: egyik pillanatról a másikra elveszíthetjük házunkat, vagyonunkat. De hirdeti azt is, hogy Isten e helyzetekhez is erõt adhat, és megõrzi bennünk a holnap reménységét.

Mivel társgyülekezet vagyunk, az összetartozás és az önállóság feszültségében éljük gyülekezeti életünket. „Minden tag egyformán lényeges, ugyanakkor egymástól különbözik” – kicsit korinthusi módon. Bár kötéltáncos-képesítésem nincs, mégis jellemzõ az egyensúly keresése a lelkészi szolgálatban, ami nemcsak nehézzé, de érdekessé is teszi a munkámat.

Mindegyik gyülekezetnek más-más karaktere van; ami az egyik helyen sikeres, nem biztos, hogy a másik esetében is az lesz. Váralja, Izmény régi gyülekezetek, tradíciókkal: Kirchweihfest (búcsú), Busstag (bûnbánati nap), ökumenikus imahét… Nagymányokon jórészt az elmúlt években mi alakítottuk ki a tradíciókat: idõsek napja, gyermeknap, adventi esték.

Az önálló rendezvények mellett egyre hangsúlyosabbak a „közösek”, amelyek erõsítik e kicsiny gyülekezetek összetartozását. Négy-öt éve tartunk Izmény gyönyörû, nagy templomában egy nyári vasárnapon összevont istentiszteletet, az éppen soron következõ vasárnapon pedig erdei istentiszteletet, amelyet „természetesen” közös bográcsos ebéd követ, mert az ünnepi pillanatokat a közös asztal gazdagítja. Idén elõször vendégeink lesznek a siófoki gyülekezetbõl, akikkel tavaly gyülekezeti testvérkapcsolatot kezdtünk kiépíteni.

Jellemzõ az is, hogy a hittanoktatás, a konfirmáció, az ifjúsági munka és ifjúsági kórusunk összgyülekezeti szinten mûködik – ilyen kicsiny létszám mellett nem is lehetne másként. Úgyhogy, mondhatni, „állandóan úton vagyunk” Isten és egymás felé – nemcsak képletesen, hanem szó szerint is.

Lehet, hogy úgy tûnik ebbõl a pár sorból, itt minden jól szervezett és sikeres, de hadd „nyugtassak meg” mindenkit: ez nem egészen így van. Ez a gyülekezeti modell rengeteg szervezést és energiát követel, fõként a tisztségviselõktõl, és idõnként feszültségek is adódnak, hiszen emberek vagyunk. De örömmel tölt el bennünket minden alkalom, amikor igyekezetünkkel és munkánkkal Isten áldásának „közremûködõi” lehetünk. Reméljük, így lesz ez a rádiós közvetítéskor is…

Schaller Bernadett


Forrás: http://www.evelet.hu:8080/ujsagok/evelet/archivum/2007/21/141