Szeretettel köszöntelek a Nagymányoki Paletta klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Nagymányoki Paletta klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Nagymányoki Paletta klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Nagymányoki Paletta klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Nagymányoki Paletta klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Nagymányoki Paletta klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Nagymányoki Paletta klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Nagymányoki Paletta klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezt a témát V. G. Beáta indította 16 éve
A kulcslyuk a legerősebb mágnesnél is jobban vonzott. Mégis mindig apu győzött, ki tudja, honnan vette az erőt elvonszolásunkhoz. Pedig engem nem is az ajándék érdekelt, hanem Ő. A másik szobában díszítette a fenyőfát anyuval. A csukott ajtón keresztül is láttam. Nem lehetett nem látni, hisz anyu annyit mesélt róla. Szőke haja, kék szeme volt, fehér, földig érő ruhát viselt, glóriáján csillag ragyogott, kezében varázspálcát tartott. Hallottam, hogy beszélgetnek, de nem értettem, mert sutyorogtak. Apu időközönként résnyire nyitotta az ajtót és beszólt: - Mária! Nem vagy még kész? Ha gyorsak voltunk az öcsémmel, sikerült belesni, de sötét volt abban a szobában, csak egy gyertya égett. Ő hátrébb húzódott, nehogy meglássuk. - Mindjárt, Péter! Próbáld addig lefoglalni a gyerekeket! Értettem én: még rengeteg megbeszélnivalójuk volt. Anyu biztosan elmondja, milyenek voltunk. Én is beszélni akartam vele. Személyesen biztosítani arról, hogy jó kislány vagyok és az is maradok. Nem értettem, miért nem akar találkozni velem. Amikor megrázta a csengőt, futottam, hátha ott vár a fa mellett. Nem volt ott. Csillagszórótól és gyertyafénytől tündöklő fenyőfával üdvözölt. Anyura néztem, talán üzent nekem valamit. De anyu csak mosolygott. Mit tehettem volna, belenyugodtam, hogy csak az anyák láthatják igaziból az angyalt. Örültem, hogy lány vagyok és akkor majd én is anya leszek. Fogunk mi még találkozni, angyal! Én nem titkolózok, igenis bemutatlak a gyerekemnek! Ne sóvárogjon hiába évekig utánad! Tizenkilenc éve látom igaziból az a. Beszélgetünk is. Hogy miről? Azt még a lányomnak sem árulhatom el. Nem tehetem. Biztos vagyok benne, hogy egyszer majd előtte is feltárulnak a titkok.
Hozzászólások eddig: 0
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Új hozzászólás