pontosan nagyon fontos és azt tapasztalom el is mondják és sokszor a gyerekek a szülőknek

Sziasztok! Elnézést, hogy az oldalhoz nem illő témában írok, és ha ez sért bármilyen szabályzatot, akkor nyugodtan moderáljátok ki, vagy hagyjátok figyelmen kívül… A Szegedi Tudományegyetem végzős pszichológus hallgatója vagyok, és a segítségeteket szeretném kérni a diplomamunkámhoz. Az alábbi linken érhető el a szakdolgozatommal kapcsolatos kérdőív, amely a benyomásalkotás egyes elemeit és összefüggéseit vizsgálja. A kitöltési idő maximum 5 perc! Egy pár másodperces videofelvételt kell megtekinteni (a hölgyeknek egy férfiról, a férfiaknak egy hölgyről), és véleményt mondani, előre meghatározott kérdések mentén. http://www.kwiksurveys.com/online-survey.php?surveyID=HOINMM_59c85d22 Mindenkinek előre is nagyon-nagyon köszönöm a segítséget és boldog új évet kívánok! Anna Ui.: A fiúkat-férfiakat külön is szeretném megkérni, hogy töltsék ki, szükségem lenne mindkét nem részéről válaszokra. Nagyon köszönöm!

   A kulcslyuk a legerősebb mágnesnél is jobban vonzott. Mégis mindig apu győzött, ki tudja, honnan vette az erőt elvonszolásunkhoz.   Pedig engem nem is az ajándék érdekelt, hanem Ő. A másik szobában díszítette a fenyőfát anyuval. A csukott ajtón keresztül is láttam. Nem lehetett nem látni, hisz anyu annyit mesélt róla. Szőke haja, kék szeme volt, fehér, földig érő ruhát viselt, glóriáján csillag ragyogott, kezében varázspálcát tartott. Hallottam, hogy beszélgetnek, de nem értettem, mert sutyorogtak.    Apu időközönként résnyire nyitotta az ajtót és beszólt: - Mária! Nem vagy még kész?   Ha gyorsak voltunk az öcsémmel, sikerült belesni, de sötét volt abban a szobában, csak egy gyertya égett. Ő hátrébb húzódott, nehogy meglássuk.   - Mindjárt, Péter! Próbáld addig lefoglalni a gyerekeket!   Értettem én: még rengeteg megbeszélnivalójuk volt. Anyu biztosan elmondja, milyenek voltunk. Én is beszélni akartam vele. Személyesen biztosítani arról, hogy jó kislány vagyok és az is maradok. Nem értettem, miért nem akar találkozni velem. Amikor megrázta a csengőt, futottam, hátha ott vár a fa mellett. Nem volt ott. Csillagszórótól és gyertyafénytől tündöklő fenyőfával üdvözölt. Anyura néztem, talán üzent nekem valamit. De anyu csak mosolygott. Mit tehettem volna, belenyugodtam, hogy csak az anyák láthatják igaziból az angyalt.   Örültem, hogy lány vagyok és akkor majd én is anya leszek. Fogunk mi még találkozni, angyal! Én nem titkolózok, igenis bemutatlak a gyerekemnek! Ne sóvárogjon hiába évekig utánad!   Tizenkilenc éve látom igaziból az a. Beszélgetünk is. Hogy miről? Azt még a lányomnak sem árulhatom el. Nem tehetem.    Biztos vagyok benne, hogy egyszer majd előtte is feltárulnak a titkok.

    Nagymányok egyik legszínesebb egyéniségével, Nübl Antallal beszélgettem a világ legfontosabb dolgairól – a jó borokról, az aranyat érő asszonyokról, a hagyományőrzés fontosságáról és a számítógép hasznáról.   - Tóni bácsi tősgyökeres mányoki? - Dédapám még aparhanti volt, a kovács dinasztia első generációja, én pedig a negyedik, s sajnos egyben az utolsó. Nagyapám már Nagymányokon patkolta a lovakat.                                                        - Hol tanult? Mit lesett el a korábbi generációktól? - A nyolc általánost helyben végeztem el, aztán 1955-től 1958-ig nagyapám mellett – aki kovács kisiparos volt – lestem el a szakma fortélyait. Halála után édesapám mellett dolgoztam inasként. Mondhatjuk, hogy a kovácsműhelyben nőttem fel. - Aztán egybe kovácsolta az életét Magdi nénivel. - Nem azonnal, de lassanként betoppant az életembe a szerelem is. 1960 szilveszterén jöttem össze a feleségemmel. Nemrég ünnepeltük a 45. házassági évfordulónkat. - Tóni bácsi másik nagy szerelme a tánc. Mikor és hogyan lett tagja a hagyományőrző együttesnek? - A tánc-és énekcsoportot Gänszler Péter alapította 1976-ban. Két héttel az alapítás után – némi noszogatásra – beléptem én is. Azóta aktív tagja vagyok a Glück Auf Német Nemzetiségi Hagyományőrző Egyesületnek. Első párom Klemm Józsefné Erzsike volt. Baloghné Wusching Ágota kezdeményezésére kezdtük betanulni a lakodalmas és a búcsús táncokat. Több más koreográfiával együtt belföldön és külföldön számtalan helyen fellépünk. Nekem mindegy, hogy busszal vagy repülővel utazunk. Kedvenc helyeim egyike Reichelsheim. Fellépések előtt hetente kétszer tartunk próbát, egyébként hetente egyszer. Sok szép sikert értünk el együtt. - A felesége nem féltékeny erre a szerelemre? - A párom nagyon sokat segít nekem az előkészületekben  és már egy jó ideje a fellépésekkor is. Ezért, ha tehetem, magammal viszem a szereplésekre. Részese a sikereimnek. - Van még valaki a családból, aki elkötelezte magát a hagyományőrzés mellett? - Szerencsére van. Kisebbik fiam lánya, a tizenegy éves Eszter unokám benne van a válogatott tánc- és énekcsoportban. Legutóbb Németországban szerepeltek, ahova már szülői felügyelet nélkül ment. Nagy élmény volt számára, azért is, mert alkalma volt találkozni a kint élő unokatestvérével. - Tóni bácsi szó szerint messze földön híres a vendégszeretetéről, a pincebulikról. Nincs túl nagy mínuszban Tóni bácsi pénztárcája? - Nem mondanám. Nem a pénz a lényeg, hanem a fiatalokkal, a kultúrcsoportokkal való kapcsolattartás. Már hagyomány, hogy a Németországból Nagymányokra érkezőket én látom vendégül. Külön kérik megérkezésükkor, hogy ha mód van rá, menjünk Tóni bácsi pincéjébe. Ilyenkor több szólamban énekelünk német népdalokat. Ezek kivételes alkalmak. A mindennapokon a pinceszomszédokkal szoktunk szülinapokat, névnapokat ünnepelni. A borosgazdák hozzák az újbort. Az idén például a Borbarát kör az Ady utcai pincesoron tartotta az újbor mustrát. Aki disznót vágott, az kóstolóval érkezik. Nemrég huszonkét csülköt sütöttünk harmincöt személyre. A maradékokat mindig a takarításkor fogyasztjuk el, ami újabb alkalom a találkozásra.   -  Mivel piheni ki mások szórakoztatását? - Szekszárdon elvégeztem két számítógépes tanfolyamot, hogy a Németországban élő idősebb fiammal és családjával könnyebben tudjam tartani a kapcsolatot. Vettem webkamerát, hogy láthassam is őket, de nem vagyok internet függő. Ugyan nem pihenés, mégis szívesen intézem a siketek és nagyothallók helyi szervezetének ügyeit. Minden nap ebéd után jön a szieszta. Ilyenkor kikapcsolom a mobiltelefont és pihenek. A nyugdíjas klubbal gyógyfürdőkbe járunk. De nemcsak csoportosan relaxálunk. A feleségemet elvittem egy wellness-napra a házassági évfordulónkon, ám van, amikor csak televíziót nézünk vagy kártyázunk.- Nemsokára itt a Jézuska. Tóni bácsi mit szeretne látni a karácsonyfa alatt? - Mivel szeretem a palackozott borokat, sőt, magam is készítek ilyeneket, egy speciális dugóhúzót kértem. Számomra a karácsony az év legnagyobb ünnepe. A legtöbb, amit kérhetek az, hogy békesség és egészség legyen a családban.  - Kívánom, hogy minden kívánsága teljesüljön! S kívánom azt is, hogy egyik szerelme se legyen hűtlen Tóni bácsihoz!                                                                                                                        Vurczer Fruzsina

    Interjúsorozatom következő alanyát nem is olyan régen nagy megtiszteltetés érte, hiszen Bajnai Gordon minisztertől átvehette „ A köz szolgálatáért” érdemjel bronz fokozatát. Erről illetve ennek előzményeiről beszélgettem Ferenc Gergelyné Balog Arankával, nekem Aranka nénivel.           -     Pontosan milyen kitüntetést kapott Aranka néni?   -    A közigazgatás érdekében végzett kiemelkedő tevékenységem elismeréséül – szól a hivatalos indoklás -, nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából „ A köz szolgálatáért” érdemjel bronz fokozatát kaptam.   - Viseli is a kitüntetést?   - Állami ünnepeken természetesen igen.   - Nem mindig dolgozott helyben. Honnan és hogyan került Nagymányokra?   - Húsz éve tevékenykedem az itteni önkormányzatnál. Előtte a Szekszárd és Vidéke ÁFÉSZ-nél dolgoztam. Helyben kezdetben csak adminisztrációs feladataim voltak, de 1995-től mint anyakönyvvezető tartok esküvőket, névadókat.   - Voltak szokatlan kérések, extrém esküvői kívánságok? Egyáltalán van ilyenre lehetőség?   - Lehetőség is lenne rá és én is szívesen tartanék szokatlan szertartásokat, de sajnos nem érkeznek ilyen óhajok hozzám. Manapság a házasulási vágy is alább hagyott.   - Mi a szépsége a munkájának?   - Jó érzéssel tölt el, hogy az emberek megbíznak bennem és elismerik a munkámat. Bár fárasztó egész nap emberekkel foglalkozni, de érdekesek az ügyfelek, izgalmasak az esetek. Általában az esküvők után a házaspár visszajön és egy csokor virággal köszöni meg a munkámat. Ez többet ér ezer szónál.   - A munka mellett a családra is jut elég idő? Meséljen egy kicsit az otthoniakról!   - Otthon is zajlik az élet. Két lányom van, ők sajnos már csak hétvégenként járnak haza, hiszen nagyobbik lányom Adél, a kaposvári főiskolára jár logopédia szakra, a másik lányom Gabriella, szintén Kaposváron tanul, vidékfejlesztési menedzsernek. Férjem a Bonyhád Coop Zrt.-nél dolgozik, hétvégenként pedig zenészként járja a vidéket.   - Talán Aranka néni is elkíséri Geri bácsit a fellépésekre?   - Már nem. Mikor fiatalabbak voltunk, együtt jártunk bulizni a többi zenészfeleséggel. Aztán amikor megszülettek a gyerekek, egyre ritkábban volt lehetőségünk kimozdulni.   - Most, hogy a lányok már kirepültek, Aranka néninek is több a szabadideje. Van esetleg valami hobbija amivel kitölti a szabad órákat?   - Szeretek és szoktam is olvasni, tudom, hogy szokatlan, de főként jogszabályokat. Gyöngyöt fűzök, kötök és időnként foltvarrással ütöm el az időt.   - Van-e valami, amit ezen a pályán még el szeretne vagy el lehet érni?   - Szeretem a munkámat és szeretek új ismereteket szerezni. Ha tehetném főiskolára járnék, de szerencsére a munkahelyemen is van lehetőségem újat tanulni, mivel folyamatosan vannak továbbképzések, kötelező tanfolyamok. Elégedett vagyok azzal, amit elértem.   -         Gratulálok az elért sikerekhez és kívánom, hogy továbbra is ilyen elégedett legyen a családját és a hivatását illetően!                                                                                                                                                                                       Vurczer Fruzsina                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                

Talán furcsállják néhányan, hogy miként kerül Heintje erre az oldalra. Igaz, nem járt Mányokon, viszont mi zarándokoltunk el a moziba megnézni a filmjét újra és újra.Bacsó Marika néninek mutattam a letöltött clipeket. Szegényt nagyon váratlanul érte - meglepetést szerettünk volna szerezni neki. Hát ... közel állt a síráshoz. Elmesélte, hogy egymáshoz jártak Heintjét hallgatni, már azokhoz, akiknek volt magnójuk és nyugatnémet rokonuk, akik szalagokkal, kazettákkal ellátták a mányoki rajongókat.Kedves fiatalabb korosztály! Tessék megkérdezni anyut-aput, mamit-papit, ők kiért rajongtak.Persze nemcsak nosztalgiázni szeretnénk - azt is megírhatod, neked mi, ki a kedvenced. Ja! És, ha van a családban fotó a moziról, örülnék, ha feltennéd! Ha segítség kell, szólj, van szkennerem!Röviden ennyit Heintje-rajongásunkról.A linkekben találsz olyan oldalakat, ahol bővebben olvashatsz az életéről. Sőt, van magyar rajongói klubja is.Minden jót!Ó, majd' elfelejtem! Winnetou-nak eredek épp a nyomába. Remélem, találok anyagot róla!