Az 1952/53-as tanévet Wallacher László nyitotta meg. 1953. január 8-án Bagyal Istvánt nevezték ki az intézmény élére, aki a pécsi 500. sz. Iparitanuló Intézetből érkezett Szekszárdra. Wallacher László 25 éves igazgatóságát a tantestület nagyra értékelte, és méltató szavakkal búcsúzott tőle. Az új igazgató csak fél évig intézte az iskola ügyeit, szeptember 1-jétől új főhivatású igazgatója lett az iskolának Bacsó Miklós személyében, akinek a munkáját egy hivatalsegéd és egy adminisztrátor segítette. A 74 tanulót többségében továbbra is óraadó tanárok tanították.
A korszak hangulatát jól tükrözi az "Iskolarend", amit Bagyal István igazgató terjesztett a tantestület elé hivatalának elfoglalásakor:

"MTH 505. sz. Iparitanuló Iskola
ISKOLAI REND

A tanteremben, osztályban a tanuló a belépő felettesét felállással fogadja.

A tanterembe belépő tanárt vagy előadót, az ügyeletes, aki az osztály előtt az ajtóval szemben áll, -Fel! Vigyázz! - vezényszóval fogadja.

A tanulók kötelesek egyszerre katonás mozdulattal felállni, az előadó kötelessége ezt megkívánni és ismételtetni addig, amíg ezt elfogadható módon végre nem hajtják.

Majd a tanulókkal szembe fordulva a tanár, vagy előadó köszönti az osztályt: Jó reggelt, jó napot elvtársak. A tanulók egyöntetű válasza: Erőt, egészséget Tanár elvtárs.

Az előadó szembe fordul az ügyeletessel, amikor az ügyeletes a következő módon adja be jelentését: Tanár elvtárs, (vagy Igazgató elvtárs) X. János az I.a lakatos osztály ügyeletese jelentem, hogy az osztály létszáma 25 tanuló. Jelen van 24 fő, hiányzik Y. Péter. (vidéki) Ezt a jelentést az ügyeletes köteles minden óra megkezdésekor megtenni. Az osztályfőnök óráján jelentse a mulasztás okát is. Az óravégét jelző hangra az ügyeletes feláll és a tanárnak jelenti, hogy: Tanár elvtárs, az órának vége. Még akkor is megteszi, ha a tanár történetesen még magyaráz. Az előadó az ügyeletes - Fel! - vezényszava után köszönéssel az osztálytól elbúcsúzik. Köszönés: Viszontlátásra elvtársak! Válasz: Viszontlátásra Tanár elvtárs!

Míg az előadó, vagy a tanár a termet el nem hagyja, a tanulók feszes vigyázállásban állnak.

A három osztály ügyeletese a szünetben felelős, úgy a tantermekben, mint a folyosón történt dolgokról, amit az osztályfőnöki órán kell számonkérni.

Felkérem az óraadó tanár elvtársakat a fegyelem megkövetelésére, mert egyöntetű nevelői ráhatással tudunk csak eredményes munkát végezni.

Szekszárd, 1953. január 6.
Bagyal István igazgató"(16)

Bagyal István Bacsó Miklós főhivatású igazgatónak adja át a stafétabotot az 1953/54-es tanévben. A fiatal, mindössze 29 éves igazgató Műszaki Főiskolai végzettséggel rendelkezett, és nagy lelkesedéssel látott munkához: "Vidékről bejárva (Nagymányok) irányította a fejlődő iskolát. Fáradságot, energiát nem sajnálva (minden második napon utazott haza a családjához) vezetett, tanult és tanított. (...) Nem restellte megtanulni a tanterv magyar, történelem vagy számtan anyagát, amit óralátogatásra tervezett. Csak úgy ment be órát nézni, ha tökéletesen ismerte a tanításra kerülő anyagot. Ágyneműjét a szekrényben, vaságyát a raktárban tárolta. Igazgatói irodája nappal hivatali helyiség, este hálószoba volt."(17) 1966 augusztusáig vezette az iskolát.
A Minisztertanács 510/17/1953. (IX. 25.) sz. rendelete a helyi ipari vállalatok és kisipari szövetkezetek ipari tanulóinak képzését 1954. január 1-jétől a megyei tanácsok ipari osztályainak hatáskörébe rendeli. Ettől kezdve az iskola neve 505. sz. Helyiipari Iskola, bár a köztudatban továbbra is csak MTH-iskolaként emlegették.
Az iskola vonzáskörzete 1954-ben jelentősen megnövekedett. A kormány határozatot hozott az érettségizett, illetve a középiskolában képesítő vizsgát tett tanulók szakmai képzéséről, melynek idejét egy, majd 1955-től másfél-két évben szabta meg. Az érettségizettek "műszaki tanuló" néven jártak az iskolába, számunk egyre nőtt. Bacsó Miklós a következőket meséli: "Létrehoztuk a fiókiskolákat (Dombóvár, Paks, Dunaföldvár, Bonyhád, Tamási), s ezzel megyei igazgató lettem. A szervezés nem volt könnyű. Helyiségeket kellett biztosítani és személyi feltételeket..."(18)
Ebben a szükségállapotban a gyerekek egy része a Garay Gimnáziumban kapott helyet délutáni oktatás során, ahol a tanítás 15 órától 20 óráig folyt, másik részük számára az iskola kénytelen volt kibérelni a Béri Balog Ádám utcai általános iskolai épületet.
1955-ben hivatalosan is megszűnik az MTH-iskola, Bacsó Miklóst és Viszmeg János tanárt "áthelyezéssel" ezután a Tolna megyei Tanács V.B. Ipari osztálya alkalmazta, az iskola pedig tovább folytatta működését helyiipari iskolaként.
1956-ra a tanulók száma elérte a 400-at, és bár a megyei tanács eddig is kérelmezte a Könnyűipari Minisztériumtól a szakmunkásképzés elősegítésére egy iskolaépület kiutalását, azt nem kapta meg. A főleg óraadókból álló tantestület és az ipari tanulók továbbra is rossz körülmények közt dolgoztak, hiszen az oktatásra nem voltak meg a legalapvetőbb tárgyi feltételek sem. 1956-ban, amikor az iskola végre önálló épületbe költözött (Széchenyi utca 23.), már több mint 500 tanulója volt.
Az MTH 1956-tól újra felügyelete alá helyezte a helyiipari iskolákat, de 1957-ben létrejött a MÜM (Munkaügyi Minisztérium), megszűnt az MTH, és az iskola a MÜM. 505. sz. Ady Endre Helyiipari Iskolájaként üzemelt tovább. A MÜM 1971-ig lesz intézetünk fenntartója. Az állandó tantestület még mindig kis létszámú volt: Bacsó Miklós, Ambrus Péter, Grósz Éva, Molnár Vera és Viszmeg Lajos mellett továbbra is óraadó tanárok tanítottak.
A következő években tovább folytatódott a tanulók létszámának növekedése, új szakmák - előbb könnyűipari, majd építőipari - oktatása indult el. Most már sok pedagógust, szakoktatót kellett főállásban alkalmazni. Az iskola hamarosan szűknek bizonyult, kénytelenek voltak a város különböző helyein tantermeket bérelni. 1963-ban a tanulók létszáma már 1600 fő volt. Az oktatás két műszakban, reggel nyolctól este fél nyolcig tartott a város 7 különböző helyén. Felduzzadt a tantestület. 47 főhivatású és 36 óraadó tanárt és szakoktatót alkalmaztak, akiknek sokszor az jelentette a legnagyobb problémát, hogy időben odaérjenek a 7 helyszín valamelyikére (Többek közt a Széchenyi utcai iskolaépület és a Mechanikai Mérőműszerek Gyárában működő, illetve a Tartsay utcában lévő tanműhely között ingáztak a rövid szünetekben).
"Kellemetlen volt a dolog, ha a következő órát a főépületben kellett megtartani. A téli és őszi időjárás csak rontott a helyzeten. Külön lábbeli kellett a sáros út megtételéhez. Több tanár csizmanadrágban, csizmában közlekedett, hogy zavartalanul, egészségét védve oktathasson. (...) A téli időszak oktatását [az iskola] a tanulók segítségével tudta zavartalanul biztosítani. A gyerekek maguk fűtöttek, szellőztettek..."(19)
Az 1963/64-es tanév újabb oktatási hellyel bővítette az iskolát, így az akkori divatos szóhasználattal immáron 8 helyszín között folyt a "pendlizés", azaz a vándorlás. Akkoriban a következő helyeken voltak tantermeink - nem a legjobb minőségben:

Széchenyi u. 23. (Ma a Kereskedők Háza)

Bartina u. 2.

"Az udvaron keresztül rozoga lépcsőkön lehetett megközelíteni a tantermet. Rozoga nyílászárók, ósdi, öreg kályha, repedezett falak várták a tanulókat és tanárokat. Dittert Jenő tanárral történt, hogy egy alkalommal a fáradságos járkálás után [az egyik épületből a másikba] magyarázat közben a falnak támaszkodott. Az osztály tanulói egyszerre szisszentek fel: tessék vigyázni, mert mozog a fal, és kidől, ha nekitámaszkodik."(20)

Bálint köz

"Másfél kilométerre van a város központjától. Családi ház. Mivel nagyon messze volt a főépülettől, ezért «Etelköznek» hívták."(21)

Sport utca

"Felvonulási épületnek készült. Ez volt a legelhagyatottabb. Gyalulatlan kecskelábú asztalok, egy szál deszkából készített ülőalkalmatosság, ami szintén szálkás volt."(22)

Bajcsy-Zsilinszky utca

Vasvári Pál utca (2 családi házban 2 tanterem)

MMG tanműhely

Szakály Testvérek Építőipari Ktsz kultúrterme, Rákóczi u. 42.

Ezt az állapotot szüntette meg az új tíz tantermes iskola, azaz a mai "A" épület, amelyet 1965-ben adtak át. A felépülés körülményeiről az alábbiakat írja a Népújság 1965. május 4-i száma:
"Másfél órás, látványos felvonulás Szekszárdon. Tanulóink a szakmák sokaságának miniatűr másolatával, a szakkörök sokféleségét szemléltetve vonultak fel május elsején. Az épülő új iskola kicsinyített mását is bemutatták a dísztribün résztvevőinek és a sok ezer nézőnek. Fegyelmezett menetben vonultak az ipari tanulók mesterségük jelképeivel, a tánccsoport rövid «bemutatót» tart a díszelnökség emelvénye előtt."(23)
A leírásokból azonban az is kiderül, hogy a tantestület és az igazgató korántsem lehetett nyugodt a szeptemberi iskolakezdést illetően, és erre volt is nyomós okuk: az első átadási határidő 1964. december 31. lett volna, ezt módosították 1965. június 30-ra. A május elsején felvonulók azonban feltehetően jól látták, hogy abból sem lesz semmi. A pesszimista hangulat elég megalapozottnak tűnt, hiszen 1600-1700 tanuló kétműszakos oktatását és 28 beszámoltató rendszerű szakmai csoport elhelyezését kellett volna megoldaniuk. Az elméleti képzés 7 színhelyén a körülmények siralmasan alakultak: a termek kicsik, túlzsúfoltak és egészségtelenek voltak. Súlyosbította a helyzetet az is, hogy a szükséges 47 főhivatású tanáron és szakoktatón kívül szükség lett volna még 36 óraadóra a tanórák megtartásához, a tanerők egy része viszont a száj - és körömfájás járvány miatt nem tudott megjelenni a munkahelyén. Ebben a hangulatban jött el az 1965-ös szeptemberi tanévkezdés.
A Népújság augusztus 15-i számában az alábbi című cikk jelent meg: "Elkészül-e az ipari tanuló iskola? Az építők ígérik, az iskola vezetői nem bíznak benne". A megjelent cikk a probléma lényegére tapint: "...hamarosan megkezdődik a tanítás, és egyelőre még azt sem tudják, hol tudnak majd elhelyezni 1700-1800 tanulót."(24)
A félelem nem bizonyult alaptalannak: az iskola tényleg nem épült fel szeptemberre, a tanulók 8 színhelyen, sokszor szükségtantermekben kezdték el a tanévet. 1965. november 11-én befejeződött az 1963-ban indult beruházás, és megtörtént a műszaki átadás.
Majd egy éves határidőcsúszás után az új létesítmény végre elkészült, bár belakásakor még akadt némi probléma! Az alábbi kuriózumot is a Népújságból tudhatjuk meg. A következő sejtelmes "szenzációcím" tudatja az olvasókkal, hogy a berendezkedés sem volt zökkenőmentes az iskolában: "Hogyan jutott be a négyméteres szekrény az épülő ipari iskolába!" A visszaemlékezés szerint az "...iskola homlokzatán már elvégezték a falazást, behelyezték az ablakokat, és hozzákezdtek a belső vakoláshoz. Ekkor megérkeztek a szekrények az iskola berendezésének egy részeként. Igen ám, de aki a szekrényeket tervezte, az nem ismerte az iskola méreteit, és így a négy méter hosszú szekrényeket a második emeleti ablak helyén emelték be miután az ablakot kivették, a falazást megbontották."(25) A tanév végén Bacsó Miklós igazgató elköszönt az iskolától, és a dombóvári fiókiskola élén folytatta a munkát. Az 1966-ban székét elfoglaló új igazgató, Kaszás Imre már egy korszerű iskola élére került. Kibővítve ugyan, de azóta is ez az épület iskolánk székhelye. Megkaptuk még - az 1968/69-es tanévtől kizárólagosan - az 1912-ben polgári leányiskolának épült, később általános iskolaként működő [ma "B"] épületet. Így átadtuk a régi piactéri épületet a Kereskedő Szakmunkásképző Iskolának, és beköltöztünk a főépület mellett elhelyezkedő volt polgári leányiskolába, amit közvetlenül előttünk a II. számú Általános Iskola használt. Ezzel csökkent a délutáni tanításon részt vevők száma. Létrejött egy kémiai szaktanterem és egy klubszoba is.
Ugyanebben az évben kezdődött meg a sportpálya megépítése. A régi salakos pályát lebitumenezték. A tanulók társadalmi munkában lebontották a megvásárolt általános iskola udvarán lévő melléképületeket (tyúkólat, pincét), és 1100 m2-t borítottak be kőzúzalékos bitumennel. Rá egy évre megépült a 300 helyes lelátó és az irányító fülke. A villanyvilágítás megoldásával esti mérkőzéseket is lehetett már játszani.
Nem volt azonban megoldott az étkeztetés és a vidéki gyerekek elszállásolása. Kaszás Imre igazgató szavai szerint az iskola tanulói nagy hátránnyal érkeztek a faluból a városba szakmát szerezni: "Közel 400 tanuló albérletben lakott. A fizetség drága volt (fél disznó, szalonna, kolbász, pénz stb.). Korán kelő ember vagyok. Reggel negyed 7-kor már az irodában vagyok. Így módomban állt végignézni azokat a gyerekeket, akik még nálam is korábban ébrednek. (...) A városban két különböző diáktípust lehetett megkülönböztetni. Az egyik oldalon a szakközépiskolások és gimnazisták, akik kényelmes otthonból, kulturált körülmények között készülhetnek fel a jövő feladataira, a másik csoportba tartoznak a szakmunkástanulók, akik proli módra 40-60 km-ről utaznak Szekszárdra, és késő este érkeznek haza. A mi gyerekeink emellett még fizikai munkát is végeznek."(26) Ezen a helyzeten javítandó az iskola előbb a Tartsay utcai munkásszállón bérelt 200 helyet. Ez akkoriban teljesen szokatlan dolognak számított, ugyanis egyáltalán nem volt arra példa, hogy egy iskola munkásszállást vegyen bérbe egy vállalattól. Ezután a Zrínyi utcai kollégiumban helyeztünk el újabb tanulókat, ahol a Megyei Tanács Művelődési Osztályától béreltünk helyeket. Megkezdődött a kollégiumi nevelőgárda kiépítése: a Tartsay utcai kollégiumot Somogyi Lajos, majd Bárdonicsek János vezette, míg a Zrínyi utcai kollégium élére Pártai Gyula került.
1964-ben hozták létre az emelt szintű szakmunkásképző iskolát, az ún. "B" tagozatot azzal a céllal, hogy a végzett szakmunkások magasabb szintű elméleti tudással könnyebben tanulhassanak tovább és szerezhessenek érettségi vizsgát. Így a manuális igényű szakmák képzése az "A", a magasabb elméleti szintet követelőké a "B" tagozaton történt, míg az érettségizettek szakmára képzése az ún. "C" tagozaton folyt. A "D" tagozatot dolgozó felnőttek részére indították. Ide azok jelentkezhettek, akik befejezték a 8. osztályt és szakmai gyakorlattal rendelkeztek. Iskolánkban először az 1967/68-as tanévben indult emelt szintű "B" tagozatos osztály esztergályos tanulók részére.
1965-ben a MÜM szakoktatási főosztálya a 25240. sz. körlevélben elrendelte a "szórvány szakmák" tanulóinak beszámoltató rendszerű oktatását. Ennek az volt a célja, hogy segítse a tanulók elméleti felkészülését, segítséget nyújtson a tananyag önálló elsajátításához, és a folyamatos ellenőrzése visszajelzést biztosítson a tanuló felkészültségi szintjéről. A beszámolósok hetente jöttek, az oktatást Somogyvári István irányította...

folytatás és
Forrás: http://server.ady-szeksz.sulinet.hu/evkonyv/data/03_tortenet/01_az_iskola_rovid_tortenete.html