Felvonulással, szentmisével, illetve a délutáni ünnepi gálával zárult a VII. Szent István-napi Néptánctalálkozó Kolozsváron, amelyen hat ország tíznél több kisebbségi és hagyományőrző együttese vett részt. A rendezvénysorozatba a környékbeli települések is bekapcsolódtak.

Délelőtt nem mindennapi esemény színtere volt Kolozsvár központja: a VII. Szent István-napi Néptánctalálkozón résztvevő csoportok vonultak népviseletbe öltözve a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány székhelyétől a Szent Mihály templomig, majd a templom előtti téren táncbemutatót tartottak. Úgy tűnik, a kolozsváriak végképp szívükbe fogadták a rendezvényt: a vasárnapi felvonuláson és utcai táncon, illetve a záró gálán is népes közönség gyönyörködött a változatos népviseletekben, hagyományos táncokban.

A felvonulást szentmise követte a Szent Mihály plébániatemplomban. A fesztivál záró momentuma, a gálaműsor délután öt órától zajlott a Diákművelődési Házban, majd – a korábbi napokhoz hasonlóan – a népek táncháza következett.

A Kisbácsban, Györgyfalván, Aranyosgerenden, Kalotaszentkirályon, Bánffyhunyadon, Mákón és Magyarfenesen zajló pénteki és szombati rendezvények államalapító királyunk, Szent István emlékének jegyében teltek. A néptánctalálkozóra érkezett hagyományőrző csoportok fellépései legtöbb helyszínen a helyi ünnepségek, falunapok magvát képezték.

Kisbácsban népes közönség előtt táncolt a franciaországi Unifolk és a magyarországi Budakeszi Német Hagyományőrző Együttes, valamint a helybéli Kisbácsi Hagyományőrző Tánccsoport. A házigazdák részéről Deák Ferenc RMDSZ-elnök és Kovács Árpád katolikus lelkész szólt a közönséghez, keresztény királyunkra emlékezve.

Az aranyosgerendi rendezvény a falu kúlturotthonában zajlott, ahol négy néptánccsoport mutatta be műsorát. Az este a fellépők és nézők köszöntésével kezdődött, majd Szent István királyra emlékeztek. Ezután a táncosok vették birtokukba a színpadot. Nem csak a vidéküket jellemző táncokat, hanem szép népviseleteiket is megcsodálhatták a nézők.

Az a tény, hogy nem csak egy helyszínen zajlik a fesztivál, hanem a Kolozsvár környéki falvakban is felléphetnek a csoportok, segítséget jelent a vendéglátó falvaknak, hiszen sok helyen már a fesztivál idejére szervezik a falunapokat, készül rá a falu apraja-nagyja. Értékes, fontos egy közösség számára, ha érzi, hogy értük jön el négy tánccsoport, hogy megmutassák tudásukat, együtt ünnepeljenek a helyiekkel. Az előadás megkezdése előtt a kultúrotthon előtti téren már bemelegítettek a zenészek és táncosok, igazi táncházas hangulat alakult ki, ami csak fokozódott az előadás során, ahol a nézők tapssal bátorították a fellépőket.

Magyarfenesen három esemény zajlott párhuzamosan: a Szent István-napi ünnepség, a falunapok és a néptánctalálkozó. Az ünnepségek közös felvonulással kezdődtek, amelyen valamennyi részvevő jelen volt. A rendezvényre Magyarfenes testvértelepülése, Nagymányok küldöttsége is hivatalos volt, a magyarországi község tűzoltóautót ajándékozott a vendéglátóknak.

A felvonulást követően Lengyel István református lelkipásztor és dr. Köllő Gábor római katolikus plébános tartott többnyelvű ökumenikus istentiszteletet, a megismerés és elfogadás, a másság tiszteletének fontosságáról szóltak. Kerekes Sándor, a Kolozs megyei tanács alelnöke is köszöntötte a rendezvényt, Szent István király Imre herceghez intézett intelmeiből idézve: – Gyenge az egynyelvű ország, a kisebbségeket nem fenyegetésként, de erőt adóként kell kezelni. Különösen fontos a regionális és kisebbségi kultúrák, hagyományok megismerése most, hogy globalizálódó világunk elnyeléssel fenyegeti azokat – fogalmazott az alelnök.

Bár az időjárás kezdetben nem volt kegyes a rendezvényhez, végül szétoszlottak a felhők és kisütött a nap. Az időzítés is tökéletes volt, hiszen a rendezvénysorozat korábbi napjain is nagy sikert arató gidófalvi fúvószenekar nyitotta és zárta a fellépést, amelyen tizenhárom táncegyüttesnek tapsolt a kitartó közönség.

Elsőként a Székelyföld képviselője, a csíkkozmási Bojzás hagyományőrző csoport lépett színpadra, majd sorrendben a társszervező Szarkaláb Néptáncegyüttes, a franciaországi Unifolk, akik más-más műsorral, más kosztümben szerepeltek az egyes fellépéseiken. A Garam Menti Népi Együttes a szlovákiai magyar kisebbség egyik legjobb néptáncegyüttese, utánuk a Budakeszi Német Hagyományőrző Együttes, a kolozsvári Dor Transilvan, majd az újvidéki Csűrdöngölő lépett színpadra. Az olaszországi Gruppo Folk „Citta di Dolianova" mutatta be a vidék hagyományos táncait és különösen szép népviseletét. A Bogáncs fellépését követően a magyarországi román kisebbséget képviselő csoportot, a Nyisztor György Hagyományőrző Táncegyüttest tapsolta vissza a közönség. A Szent István-napi Néptánctalálkozó „veteránja", a szerbiai Maroknyi Néptáncegyüttes után az érdekes hagyományos hangszereket is felvonultató Baragiano Népi Együttes szerepelt. A táncbemutatót az ugyancsak Szerbiából érkezett Cirkalom Néptáncegyüttes zárta, tüzes táncaik osztatlan sikert arattak, látszott, hogy gyakorlott, összeszokott táncosok alkotják a csoportot. A hálás közönség ráadást követelt és kapott.

A szabadtéri kivetítőn a budapesti tűzijátékot követhették végig az ünneplők, majd a magyar és a székely himnusz hangjaira élőben is végignézhették a saját tűzijátékot. Az ünnepség végül falubállal, tábortűzzel zárult.

Sikeres rendezvényt zártak a szervezők: azok a táncosok, akik több ezer kilométert tettek meg, csak hogy részt vehessennek a fesztiválon, elégedetten és lelkiekben feltöltődve, tarisznyájukban újonnan ellesett dallamokkal, tánclépésekkel távozhatnak. Egyhangúlag vallják: amennyiben ismét meghívják őket, szívesen visszatérnek Kolozsvárra.

http://www.hhrf.org/szabadsag/uj/index.php

Forrás: http://erdely.ma/nepmuveszet.php?id=12207&what=archivum