Készítette:Reidl Rita 11.d Laufer Csilla 12.cKészült: a Tempus Közalapítvány ÚT A TUDOMÁNYHOZ című pályázat támogatásávalTársulástani vizsgálatok a Kelet-MecsekbenA téma kiválasztása

Bonyhádhoz közel fekszik a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet. A váraljai és nagymányoki vizsgálati terület kiválasztásában közrejátszott az a tény, hogy társunk, Dömötör Zsuzsanna már néhány éve ezen a területen dolgozik. Elhatároztuk, hogy az ő vizsgálati területét kibővítjük és összehasonlítjuk a váraljai természetközeli erdőkkel. Nagymányokon Zsuzsi a meddőhányó növényzetének változásait (szukcesszióját) vizsgálta. Közvetlenül a meddőhányó mellett van egy erdő, mely részben ültetett fákból, részben a környékről betelepedett növényekből áll.

A vizsgálati területek bemutatásaFekvés, kitettség:

Nagymányok és Váralja települések a Mecsek északi lábánál fekszenek. A nagymányoki vizsgálati terület (3. számú vizsgálati terület) a falutól délre található, tulajdonképpen az egykori meddőhányó nyugati részén kb. 180 méteres tengerszint feletti magasságban. A váraljai rész légvonalban kb. 4 km-re fekszik innét, a falutól szintén déli irányban a Mecsek lankáin. Az 1. számú vizsgálati terület a parkerdőhöz tartozó első tótól kelet felé 100 méterre található. A felszín északi irányba lejt, kb. 25 fokos szögben. A 2. számú vizsgálati terület déli kitettségű, kb. 45 fokos szöggel lejt az 1. sz. terület felé. Attól légvonalban kb. 200 méterre van. Az 1. rész 220 méter tengerszint feletti magasságban, a 2. pedig 260 méteren található.

A három terület vegetációja szemmel láthatóan különbözik egymástól. Előzetes feltételezéseink szerint a mikroklímatikus adottságok, valamint az alapkőzetbeli és talajtani különbségek és a kitettség okozza a különbségeket.

Alapkőzet, talaj:

Váralján a löszös alapkőzeten barna erdőtalaj található, a meddőhányó anyaga jórészt mészkő és márga, helyenként kőszénmaradványokkal. Számottevő talajtakaró nem alakult ki a felszínén, jobbára köves váztalajnak felel meg.

Mikroklímatikus adottságok:

A három terület annyira közel található egymástól, hogy számottevő éghajlati különbség nem alakulhatott ki köztük, ellenben a mikroklímában és vízellátásban lehetnek különbségek.

A nagymányoki rész szinte vízszintes hegytetőn van, körülötte kevés az erdő, nagy a párolgás, de kisebb a lefolyás. Több napfény jut a felszínre, így nappal jobban felmelegedik.

A váraljai 1. terület a tóhoz, völgytalphoz közel fekszik, erdő veszi körül, hűvösebb és kiegyenlítettebb a mikroklímája, a viszonylag kis lejtőszög miatt lefolyása a két másiké közé esik.

A 2. sz. terület déli fekvése miatt nagyobb hőmennyiséget és több fényt kap, mint az 1. számú. Mivel körben erdő található, ezért kiegyenlítettebb a klímája, mint a nagymányoki területnek.

A vizsgálati módszer leírásaTerepi munka

A vizsgálati területeket úgy jelöltük ki, hogy úttól és emberi építményektől legalább 100 méterre legyenek. Így kevésbé jelentős a közvetlen emberi behatás, a szegélyhatás. Az év során 3 időpontban jártunk a terepen: szeptemberben, februárban és áprilisban. Mindhárom alkalommal meghatároztuk a fellelhető növényeket, megfigyeltük fejlettségi állapotukat és meghatároztuk a borítási százalékokat. Mindezt szintenként elkülönítve. A felvételezéshez 10x10 méter nagyságú négyzeteket, úgynevezett kvadrátokat jelöltünk ki, ezeken belül dolgoztunk. Igyekeztünk a három időpontban ugyanazt a területet kijelölni. Mindhárom alkalommal lefényképeztük a növényzetet.

Feldolgozás

Az adatokat folyamatosan dolgoztuk fel. Minden alkalommal bővítettük azt a táblázatot, amelyben feltüntettük a magyar- és tudományos neveket és a növényhatározókban található adatbázis értékeit. Tehát kvadrátonként elkészítettük a szintetikus értékelő táblázatokat. (borítás, flóraelem-, életforma-, cönológiai mutatók, természetvédelmi értékkategóriák, ökológiai mutatók)

Az adatsorok kvadrátonkénti összegzése ill. az ökológiai mutatók átlagolása után következett a grafikus ábrázolás.

Az így nyert diagramok összehasonlításával elérkeztünk munkánk lényegéhez, a következtetések levonásához.

Ezután mondanivalónk megfogalmazása és az ábraanyag összeállítása következett.

A különböző aszpektusok összehasonlítása sajnos hiányos, mivel a megfigyelések nem terjedtek még ki egy teljes vegetációs periódusra.

A feladatok megosztása

A három vizsgált területen közösen (hárman – Dömötör Zsuzsival, szaktanári vezetéssel) jelöltük ki a kvadrátokat, határoztuk meg a növényeket, figyeltük meg a talajt.

Az adatok feldolgozásának alapelveit Dömötör Zsuzsitól tanultuk meg, alapvető társulástani ismereteket a tanárnőtől kaptunk.

A tabella elkészítését és a grafikonok megszerkesztését külön-külön végeztük. Rita a 2. és 3. területet, Csilla az 1. dolgozta fel.

Ezek után történt az egyes társulások összevetése: Csilla a két váraljai kvadrát adatait elemezte, Rita pedig a nagymányokival való összehasonlítást végezte el.

A bevezető fejezeteket Csilla írta meg.

Az iskolai év során heti ill. két heti rendszerességgel foglakoztunk az elméleti kérdésekkel és folyamatosan vittük gépre az adatokat. A végső feldolgozás, grafikonszerkesztés viszont az utolsó felmérés elvégzése után történt. Az adatfelvitelt és grafikonszerkesztést önállóan végeztük el. Az összehasonlításban segített Dömötör Zsuzsi dolgozata, adatai és tanácsai. A következtetések megfogalmazásának többször is nekiálltunk, mert a vezető tanárunk nem mindig volt megelégedve az eredményekkel.

Eredményeink

A társulások jellegét tekintve az 1. vizsgálati területen bükkös, a 2-on cseres-tölgyes, a 3-as számún egy degradált erdős vegetáció található.

Fajszám tekintetében a cseres tölgyes áll az élen, 24 meghatározott fajjal, a bükkösben 19 növényt, a nagymányoki erdőben 17-et találtunk.

Érdekes eredményeket kaptunk a flóraelem megoszlásának vizsgálatakor, ugyanis a cseres-tölgyesben 10 féle flóraelem, a nagymányoki erdőben 9-féle, a bükkösben pedig 8-féle kategória található. A természetközeli erdők mindegyikében előfordulnak közép-európai, délkelet-európai, európai, eurázsiai, atlanti-mediterrán, dél-eurázsiai, kelet-alpi-balkáni és szubmediterrán elemek, a cseres-tölgyesben ezen kívül van még cirkumpoláris és balkáni elem is. Mindkét társulásban legnagyobb irányú az európai elemek előfordulása, a bükkösben nagyobb a közép-európai elemek gyakorisága, a többi együttesen előforduló elem aránya hasonló. Jelentősebb különbség tehát a cseres-tölgyesben a cirkumpoláris és balkáni elemek megléte, valamint az, hogy a közép európai elemek aránya fele a bükkösben tapasztalt aránynak.

A nagymányoki erdő flóraelem összetétele markánsan különbözik az előbbi két társulásétól. Hiányoznak a délkelet-európai-, a dél-eurázsiai-, a kelet-alpi-balkáni valamint a cirkumpoláris elemek, jelen vannak viszont archeofiton-délkelet-európai-, kelet-európai-, neofiton adventív amerikai és kozmopolita elemek is. Tehát megjelennek, sőt jelentős arányúak a behurcolt fajok (18%). Az előző két társuláshoz képest elenyésző arányban vannak jelen a közép-európai elemek és sokkal több az eurázsiai (2-szeres).

Az életforma kategóriákat összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a bükkösben és a cseres-tölgyesben 60% felett van a fás szárúak aránya, a bükkösben jelentősebb a geofitonok jelenléte (3-szoros különbség). Az évelők viszont fele akkora arányban képviseltetik magukat, mint a cseres-tölgyesben. Ennek oka az erdők környezeti viszonyaiban keresendők. A bükkösben a növényeknek „muszáj” virágozni a lombfakadás előtt, mert később nem kapnak elegendő fényt, a tölgyesben viszont még nyáron is elég a fény az évelők számára. A bükkösben él indás félcserje is.

A nagymányoki erdőben a fentiekkel ellentétben a fafajok aránya 33%. Rendkívül sok az évelő (55%), van egyéves és fán lakó-fára kúszó faj is utóbbiak Váralján hiányoznak.

A cönotípus összetétel megállapításakor összevonásokat végeztünk, mert nagyon sokféle egymáshoz hasonló társulás szerepelt a tabellánkban. Ebben az esetben nagyobb különbségekat tapasztaltunk a természetközeli társulások között is. Érdekes, hogy mindkettőben nagy a tölgyesekre jellemző fajok száma. A cseres-tölgyesben 4-szer annyi lombos erdei faj van, mint a bükkösben, viszont teljesen hiányoznak a gyertyánosokra jellemző fajok. Az illír erdőket képviselő fajok mindkét mintában jelen vannak, viszont a bükkösben hiányoznak a melegkedvelő bokorerdőkre jellemző fajok. Természetesen a bükkösben jóval több bükkös elem van.

Nagymányokon teljesen hiányoznak a tölgyes- és a gyertyános fajok valamint az illír elemek. Helyettük viszont nagyobb számban megjelennek a gyomtársulásokra jellemző fajok és a kivadult növények. Érdekes, hogy ligeterdei- és mocsári fajok is jelen vannak. Ezek a tág tűrésű növények közé tartoznak. Sok a lombos erdőre ill. írtásrétre jellemző faj is. Utóbbiak jól tűrik a degradációt, a mostohább környezeti feltételeket.

Az ökológiai mutatók tekintetében a bükkös és cseres-tölgyes között nincs nagy különbség. Az itt élő vegetáció hőmérséklet-igénye a lomberdő és szubmediterrán lomberdőnek megfelelő. Vízigényük mérsékelten üde–üde élőhelyet jelez. Közel semleges–enyhén meszes talajokat kedvelik, nitrogén igényük kicsi: inkább nitrogénben szegény élőhelyre utal. A degradációt viszont közepesen vagy jól tűrik.

A nagymányoki vizsgált területen viszont az előzőekhez képest jelentős különbségek vannak, melyek az élőhely eltérő környezeti állapotára utal. Hőigény szempontjából az elegyes ill. lomberdők között van az itteni életközösség. A jóval nagyobb vízigény a mocsári növények jelenlétével magyarázható. Valószínűleg a lefolyás hiánya miatt nagyobb a rendelkezésre álló vízmennyiség. A pH- igény hasonló, mint Váralján. A talajban viszont több a nitrogén, mint a másik két területen (közepes nitrogén-igény). A terület bolygatottságára utal, hogy az átlagérték szerint a degradációt jól tűrő fajok vannak jelen.

A természetvédelmi értékkategóriák alapján egyértelmű a váraljai erdők természetes jellege, hiszen mindkét felmérésben jelen vannak a társulásalkotó- és túlsúlyban a kísérőfajok, hiányoznak a gyomok és kivadult egyedek. A bükkösben mindössze 1, a cseres-tölgyesben pedig csak 3 zavarástűrő faj fordul elő. A védett fajok száma mindkét társulásban 2.

Nagymányokon nincs természetes társulásalkotó faj, viszont a környező területekről betelepedtek kísérőfajok. Ezek száma azonban kb. fele a váraljai vizsgálati területekének. Legalább 5 zavarástűrő faj van jelen és ugyanennyi gyomfaj. A dió, mint gazdasági növény van jelen.

Összefoglalva: a váraljai társulások természetes társulásoknak felelnek meg. A környezeti feltételek hasonlóak, de nem teljesen azonosak. A völgytalp kicsit hűvösebb és nedvesebb, a talajban több a nitrogén. Előfordulnak védett fajok is. Feltétlenül védendő, megőrzendő a terület.

Nagymányokon a meddőhányó anyagán rosszabb minőségű talaj alakult ki, ami viszont nitrogénben gazdagabb. Ennek oka az, hogy a mostoha viszonyok között az Ézak-Amerikából származó akác megtelepedik és a gyökérgümőiben élő nitrogéngyűjtő baktériumok képesek a levegő nitrogénjét megkötni és a talajba juttatni. Az itt előforduló fajok döntő többsége a gyomokhoz és a zavarástűrőkhöz tartozik. Természetvédelmi szempontból tehát teljesen értéktelen a terület.Köszönetnyílvánítás

Köszönettel tartozunk a Tempus Közalapítvány felé, melynek anyagi támogatása nélkül nem jöhetett volna létre ez a projektmunka.

Köszönet illeti Nagy Andrea tanárnőt, aki munkánkat irányította, hibáinkat javította.

Köszönjük Tóth István Zsolt közreműködését, aki a növényhatározásban, terepi munkában segített.

Köszönjük kutató társunknak, Dömötör Zsuzsának jó tanácsait, segítségét.

Felhasznált szakirodalom

Határozó kézikönyvek:

Aichele – Golte-Bechtle: Mi virít itt?

Bahrmann: Gerinctelen állatok határozója

Bartha: Fa és cserjehatározó

Búvár zsebkönyvek kötetei

Élővilág kiskönyvtár kötetei Farkas (szerk.): Magyarország védett növényei

Fürkész zsebkönyvek

Határozó kézikönyvek sorozat kötetei

Heinzel – Fitter – Parslow: Európa madarai

Jávorka – Csapodi: Erdő-mező növényei

Kincses Ajtay: Mérgező növények

Móczár (szerk.) Állathatározó

Orlóci: Örökzöldek és fenyők

Popunyin: Európa fái és bokrai

Rimóczi: Gombaválogató

Simon (szerk.): Baktérium-, alga-, gomba és zuzmóhatározó Simon: Magyarország edényes flórahatározója Simon-Seregélyes: Növényismeret

Toman – Felix – Hísek: A természet képekben

Varga: ÁllatismeretEgyéb szakkönyvek:Borhidi: Magyarország növénytársulásai Hortobágyi – Simon: Növényföldrajz, társulástan és ökológia

Környezetvédelmi lexikon

Rakonczay: Környezetvédelem

Rakonczay: Természetvédelem

Középiskolai tankönyvek:Lénárd: Biológia III.

Oláh Zs.: Biológia III.




Forrás: http://www.pseg.sulinet.hu/tantargy/biologia/tarsulas.htm


A tanulmányhoz készült mellékletek a Forrás-nál jelölt oldalon megtalálhatók.